Történet

 

Nagypeterd község a Dél-Dunántúli Régióban, Baranya megye nyugati részén, a szigetvári járásban Pécstől 26 km-re, Szigetvártól 7 km-re terül el. A település észak – déli fekvésű, amit a 6-os számú főközlekedési út nyugat-keleti irányban kettészel. A község vasútállomással rendelkezik a Pécs-Szentlőrinc-Szigetvár-Barcs vasútvonal mentén. Az autóbuszjáratok sűrűsége és a vasúti közlekedés miatt tömegközlekedése megoldott. Szomszédai: Botykapeterd, Kispeterd, Nyugotszenterzsébet, Nagyváty, Kacsóta és Rózsafa. Közigazgatási területéhez tartozik a tőle 3 km-re fekvő Csatahely-puszta.

 

A falu a dombság és a síkság találkozásánál terül el. Tőle északra a Zselic déli nyúlványai láthatóak, dél felé haladva a sík terület következik, benne Nagypeterddel. Ez a sík rész aztán az Ormánságba, a Dráva folyó völgyébe érkezik. A Zselic déli részét erdő és szőlő borítja. A falut határoló sík terület nagyobb része szántó, kisebb része legelő. A talaj sárga, agyagos és kötött, aranykorona értéke 25. A falu határában folyik a Nagyvölgyi árok, amely Nyugotszenterzsébet felől érkezik.

 

Nagypeterd éghajlati, időjárási szempontból is határterületre esik. Az egyik a Szentlőrinc-Szigetvár- Barcs vonalától délre eső rész, mely meleg, mérsékelten nedves körzet enyhe téllel, ahol még a szárazföldi hatások erősen érvényesülnek. Magyarországon ezen éghajlati körzetben érvényesül leginkább a szárazföldi, óceáni és mediterrán hatások keveredése. Ez utóbbi hatás a szubmediterrán jelleg érvényesülésében nyilvánul meg, jellemző az erőteljesen kifejlődő őszi csapadékmaximum, amely esetenként meghaladja a nyár eleit, valamint az enyhe tél. A sugárzási és csapadék adottságok együttesen kiváló feltételeket biztosítanak a hőigényes növények termesztésére.

A másik – benne a Zselic déli nyúlványaival - a mérsékelten nedves körzet enyhe telű dombsági terület. Mérsékelten meleg vidék, ahol az óceáni hatások vannak túlsúlyban. A körzet éghajlati viszonyai a mezőgazdasági művelésnek kedvező feltételeket biztosítanak.

 

Nagypeterd és környéke már a római korban lakott hely volt. Római út futott Sopianae-ból kiindulva Bicsérd, Szentlőrinc és Szigetváron keresztül. Az úttal párhuzamosan futó domboldalakon a veteránok, a kiszolgált katonák kaptak kisebb birtokokat, amelyeken szőlőművelést folytattak. A rómaiak jelenlétét Nagypeterd területén a temető mellett előkerült cserépdarabok, valamint a Csatahelynél felszínre került római kövesút nyomvonala igazolják.

Nagypeterd Árpádkori település. Kialakulása valószínűleg az államalapítás előtti időkre nyúlik vissza. Az István előtti fejedelmek Szár László vagy fia Koppány nemzetségi területének és a Somogyból Pécs felé vezető út ellenőrzésére székelyeket telepített az Almás-pataktól keletre elterülő szállásterületre, amelynek központja a nagyvátyi földvár volt. A katonák mellett dolgozó szolga családok a vár környékén telepedtek meg, művelték a várhoz tartozó földeket és legeltették állataikat.

A falu Árpádkori elhelyezkedésére csak következtetni lehet, valószínűleg a 6-os számú főközlekedési úttól északra, a mai templomtól 1,5 km-re terülhetett el, mivel délre időszakosan vízzel borított, vizenyős részek voltak. Sokáig hozzátartozott az Árpádkor után is Botyka és Kispeterd. A tulajdonos Péter-nemzetség családi ágakra bomlása feldarabolta Peterd falu földjét az Árpádkor után, ekkor jöttek létre a megkülönböztető jelzők is: kis és nagy.

Nagypeterd első írásos említése 1296-ból való Peturdy változatban. Elnevezése a Péter személynévnek –d képzős származékából keletkezett (1228: Peterd személynév), de valószínűsíthető a Peturdy forma alapján a Bot-urdy, Bot-úr a hangváltás alapján és fordított sorrendben a Pot-úr, Pet-er, Er-pet, Ár-pád jelentés. A Nagy- előtag Kispeterd előtagjával áll összefüggésben. A történelem folyamán az alábbi névváltozatai alakultak ki: 1296-1332: Peturd, Patard, Peterd; 1363-1542: Petherd, Pazduspeterd; 1696: Nagy-Peterd; 1773: Nagy Peterd; 1850-1870: Nagy-Péterd.

Egy 1306-os feljegyzés szerint a falu a Szigethy család ősi javai közé tartozott. Az Anjou-korban a falu papjairól és nemeseiről több okmány is megemlékezett. A falura a 14. és a 15. században is a mezőgazdasági tevékenység volt a jellemző.

A település lakói egytelkes nemesek révén, ha alacsony jövdeleműek is voltak, vérükkel adóztak, azaz katonai szolgálatot teljesítettek. Az adatok szerint részt vettek 1526. augusztus 26-án a mohácsi csatában és az azt követő utóvédharcokban is.

A falu a hódoltság alatt folyamatosan lakott hely maradt. Az 1542-es dicalis összeírás szerint az egytelkes nemesek száma Nagypeterden volt, 1551-ben lakói nem jelentek meg az összeíráson. A török számbavétel idején, 1554-ben 13, 1565-ben 14, 1571-ben 10 adózó családfő nevét jegyezték fel.

A faluról 1571-től 1687-ig rendkívül kevés adat maradt fenn. A török hódoltság alatt azonban nemesi lakói jobbágysorba kerültek, utódaik a 18. század elején igyekeztek elismertetni régi nemességüket.

Mivel a török nem támogatta a katolikus vallást, így megeshetett, hogy a település vallást váltott. A falu a 17. században unitárius gyülekezettel rendelkezett, amely a 18. század elejére teljesen felszámolódott. Ekkor került előtérbe a református hit.

Nagypeterd 1689-ben szabadult fel a török iga alól, amikor Sziget várából végleg kivonultak a török csapatok.

A törökök kiűzése után a szabadalmasok birtoka volt, 1704-ben Preiner birtokként került feltüntetésre. A század elején ideköltöztek néhányan a környező elnéptelenedett települések lakói közül. 1720-ban 18 magyar nemzetiségű adózót tudhatott magáénak. Egy 1722-ből való leírás szerint „van egy újabb időkben épült, sárból és vesszőből készült református” temploma.

A hódoltság másfél évszázada során a falu egykori nemesi lakói jobbágysorba süllyedtek, ám 1724-ben sikerült elismertetniük régi kiváltságaikat.

A szentlőrinci uradalom a Preiner családtól az Eszterházy családra szállt át. Az úrbéri összeírásban a település Esterházy Miklós herceg birtokaként került feltüntetésre, örökös jobbágyainak száma ekkor 55, és rendelkezett 4 házas zsellér adózóval is. Ekkor még valamennyien magyar nemzetiségűek voltak. 1785-ben lakossága 445 fő volt, akik 55 házban laktak.

Nagypeterd első ismert pecsétje 1774-ből származik. A sigillum 17x15 mm-es ellipszis. Két, a szárán összekötött pálmaág között barokkos váza, amelyből közepén 6, két szélén 3-3 szirmú virág emelkedik ki. A 6 szirmú virág két oldalán D és M betűk.

1786-ban megépült késő barokk stílusban a református temploma, amelynek két tornyát és főhomlokzatát klasszicista stílusban 1822-ben készítették el.

A községben évtizedek óta folyt oktatás, 1810-ben református felekezetű iskolát tartottak fenn, a tanítói teendőket a lelkész látta el. A római katolikus tankötelesek a szentdienesi római katolikus felekezetű iskolába jártak.

A falu lakossága 1834-ben 467 fő, 1850-ben 479 fő, 1862-ben 450 fő, 1869-ben 477 fő, 1877-ben 558 fő, 1891-ben 631 fő volt.  Lakói magyarok, ám a 19. század végétől egy-egy német anyanyelvű is feltűnt közöttük.

A Pécs-Barcs-Nagykanizsa vasútvonal átadására 1868-ban került sor, ezzel a település vasútállomást kapott. Postahivatala 1881-ben létesült.

Az első világháborúban elhunyt hősi halottainak száma 18 fő. 1918. november 14-én a Szerb-Horváth-Szlovén Királyság csapatai megszállták a megye déli és középső részét, így Nagypeterd is megszállás alá került 1921 augusztusáig.

1928-ban a településre bekötötték a villanyt.

Lakóinak száma 1919-ben 499, 1926-ban 488 fő, 1934-ben 526 fő, 1941-ben 504 fő volt.

A második világháborúban 11 nagypeterdi férfi esett el, a faluba 1944. december 3-án a határban két napig tartó harc után vonultak be a szovjetek. A harcok során hét polgári személy elhunyt, egy polgári személy eltűnt, hat ház megsemmisült.

1948-ban megalakult a Nagypeterdi Körjegyzőségi Méhészeti Egyesület, államosították az iskolát, létrejött 1949-ben az „Új Élet” termelőszövetkezeti csoport, 1950-ben a Nagypeterd Községi Tanács, 1966-ban Nagypeterd Községi Közös Tanács. 1968-ban elkészült az új általános iskola négy tanteremmel, megkezdték a törpevízmű kialakítását is, melyet 1970-ben adtak át. 1973-ban befejezték az új ravatalozó építését. 1976-ban átadták az új 50 férőhelyes óvodát. 1978-80 között az iskolában szaktantermeket alakítottak ki, összevonásra került a községi és az iskolai könyvtár.  Az új általános iskolát 1983-ban kezdték építeni egy új szárnnyal, amely hamarosan Makovecz Imre stílusú épület lett tantermekkel, tornateremmel, rendezvényteremmel és két klubszobával.

1990-ben megszűnt a tanács, szerepét az önkormányzat, valamint a képviselő-testület vette át. 1991. január 1-jével létrejött a körjegyzőség, 1995-ben patika nyílt a településen, 1999-ben megalakult a Nagypeterdi Közművelődési Egyesület, valamint a Faluvédő és Faluszépítő Egyesület.

Lakóinak száma 1949-ben 513 fő, 1960-ban 564 fő, 1970-ben 549 fő, 1980-ban 587 fő, 1990-ben 615 fő, 1999-en 672 fő. 2001-ben az 1161 ha nagyságú településen 675 fő élt 218 lakásban. Népességének 78 %-a tartozik valamely egyházhoz, felekezethez (71 % katolikus, 29 % református). Lakói között cigány, szerb, horvát és német nemzetiségűek is élnek.

Jelenleg a település infrastruktúrája részben kiépített: telefon-, villany-, vezetékes ívóvíz-, valamint az 1990-es évek második felében elkészült vezetékes földgázhálózattal rendelkezik. Az eredetileg 1966-ban épült törpevízmű mellett 2005-ben új kút fúrására került sor.  A községnek rendkívül jóízű, ártézi vize van.

A faluban könyvtár, postahivatal, patika, élelmiszer-, valamint italbolt működik. Alsó és felső tagozatos iskolája, valamint óvodája van. Két háziorvos is rendel a településen.

A községben sertés- és szarvasmarha-tenyésztéssel, valamint gabonatermesztéssel és szőlőműveléssel foglalkoznak. Jelentős szerepe van ezen kívül a méhészetnek is.

A település jelesebb ünnepe közé tartozik az Orbán-nap, illetve az október végén tartott töklámpás felvonulás.

A faluban hagyományőrző lovas-íjász egyesület működik.

A településhez tartozik Csatahely (Csakadia), mely a 19. század második felében kialakult uradalmi majorság volt. Lakóinak száma 1930-ban 98, 1970-ben 85 fő. Jelenleg is lakott településrész. A néphagyomány szerint elnevezését annak köszönheti, hogy miután nagy tűz ütött ki a pusztán, a földeken dolgozók azt kiáltozták: „Nem sajnálok semmit, csak a diómat!

Határában kereshető elpusztult falu: Szentdemeter.